Szakszervezeti jogsegélyszolgálat keretében találkoztunk ezzel az üggyel, és mivel tanulságos – az esetet közzétesszük, hogy mindannyian tanuljunk belőle.

Szakszervezeti tagunk próbaidő alatt állt és munkába menet elesett és megsérült.
Az esetet azonnal jelentette és még aznap jegyzőkönyvet is felvettek, mivel jelen esetben úti balesetről volt szó. Ezt követően a sérülés olyan súlyossá vált, hogy kórházi kezelés vált szükségessé, amelynek során megállapítást nyert, hogy az esés következtében szövődmények léptek fel. A kórházból ugyan távozhatott, de további orvosi vizsgálatok váltak szükségessé, amely tényről a felettesét tájékoztatta. A munkáltatói jogkör gyakorlója erre tekintettel telefonon közölte, hogy mivel jelenleg még a próbaidejét tölti, nem fog igény tartani a munkájára.
Az útibaleset megállapítása ismeretlen okból csúszott, és időközben a kisgyermeknevelőt keresőképessé nyilvánították. A baleset miatt elküldte a munkáltató a foglalkozás-egészségügyi orvoshoz, aki ugyan alkalmasnak minősítette, de furcsa módon az alkalmasság mellé egy másik tollal ráírták a véleményre, hogy "nehezet nem emelhet", egy évig szemüveggel”. Megjegyzendő, hogy ez a korlátozás szakmai szempontból nem megfelelő.
Összegezve a helyzetet: próbaidő alatt történik mindez, az útibaleset elismerésének hiánya miatt kevesebb juttatásra jogosult a közalkalmazott, ráadásul időközben „korlátozottan" alkalmasnak minősítik.

Kérdés az, hogy a próbaidő alatt (vagy attól függetlenül) érdemes-e kiállni magunkért és kezünkben venni sorsunk irányítását?

Szakszervezeti tagunk – jogsegélyszolgálatunk támogatása mellett – a kiállás mellett döntött és intézkedett. Többször egyeztetett a MÁK ügyintézőjével, hogy miért áll az útibaleset elbírálása, egyeztetett a munkavédelemmel foglalkozó személlyel, a foglalkozás-egészségügyi orvossal.
Végül ügye sikeresen megoldódott: útibalesetét elismerték, próbaidő alatt nem mentették fel és olyan munkakörbe helyezték, ahol nem kell emelnie.
Az ügye lezárultával az alábbi sorokat küldte jogsegélyszolgálatunk jogászának:
„Szeretném megköszönni, hogy segített életem nagyon nehéz szakaszában. Tökéletesen zárult az ügyem. Lehetőségem nyílik, hogy szeptembertől, munkába álljak. Noha, a bölcsődei, kisgyermeknevelői munkát a sok nehéz emelgetés és le-fel guggolás miatt nem ajánlják, más szakterületen fogok dolgozni, de ami számomra boldogság, gyerekek között! Ezt, Önnek is köszönhetem, először is azért, mert nem bocsátottak el a próbaidő alatt és, hogy az úti balesetet elfogadták. Ezért kaptam annyi pénzt havonta, hogy gyógymasszőrt, gyógytornászt, gyógyfürdőt szinte napi szinten, tudtam fizetni.”